Óhatatlanul előadódik, hogy fel kell hívni egy ügyfélszolgálatot. Nekem az utóbbi időben többször is volt rá szükségem. Tárcsázok, fizetem a percdíjat, ha éppen nem zöld szám. És mit kapok? Két perc reklámot, mindenekelőtt. Még két perc menüt, aminek a végén megtudom, hogy az ügyintézőt melyik gomb megnyomásával érem el. Értem, hogy amit lehet, géppel kell megoldani, mert az élőmunka drága. De amikor a cég szar el valamit (már elnézést, akkor) ne én fizessem a telefonköltségen keresztül az árát! Azt is értem, hogy egy jó marketingeszköz(nek tűnhet) az ember arcába tolni valami plusz terméket: ha már telefonál, biztosan érdeklődik, adjunk el neki valamit. Igenám, de miért telefonálok. Az esetek nagy részében, hogy valamit elintézzek, mert nem működik a dolog zökkenőmentesen, ergo a szolgáltatás, amit kapok: hibás. Nyílván én is, de mint ügyfél hibás lehetek, de ezt, ha már telefont ragadok, a legritkább esetben fogadom el. Egyszóval: ha lehetne soha semmit, nem vennék attól, akivel éppen gondom van. Egyet szeretnék: gyors, olcsó ügyintézést. Szeretnék rögtön egy emberrel beszélni, aki megérti és kezeli a problémámat. Így lennék egy elégedett ügyfél. És ha a beszélgetés végén még valamit kínálnak, sokkal nyitottabb lennék. „Néda, segítettek, jó cég ez, veszek még valamit.” Nem jól gondolom?