A múlt héten kóstoltattak. Egy felejthető nevű túrós édes dolog volt, aminek a nevére tényleg nem emlékszem. Kis pultról kis hűtött édesség. Míg a kölcsönmunkaerő bontogatta a csomagolót, hogy hasznosan teljék az idő, tájékoztatott, hogy milyen súlyú, mennyibe kerül a termék. Ez megütötte a fülemet. Termék? Én terméket veszek? Nem hinném. A Tesco valószínűleg terméket vesz, legalábbis az áll a szállítólevélen. A „termék” nem érdekel, a „termék”re nincs szükségem, a „termék” úgy ahogy van, eladhatatlan. Nem is vettem.

Mennyivel inkább eladható lenne, ha finomságnak hívnák? Hmmm. Feltűnt, hogy az Auchanhoz képest a Tesco agyon van zsúfolva POS anyagokkal. Izgő-mozgó, LCD, karton: vásárolj, vásárolj, vásárolj! Ehhez képest a termékminta-osztogatás pofátlanul őszinte: Vegyél terméket. Te vennél?