Kicsit sok már, ami ma reggel a rádiókban megy. Önsajnáltatás a két vesztes rádióban, káröröm a Petőfin és a Civil rádióban (lehet, hogy a többin is, de azt már nem vártam ki egyiknél sem). A hallgatok egyik része pityereg, másik mondja a tutit. Mert tízmillió tanácsadó országa vagyunk.

Én nem vagyok sem Sláger, sem Danubius hallgató, nem értékelem sem pro sem kontra az ORTT döntését, hiszen ki vagyok én? Olyan vagyok és is - ahogyan Fiala is mondta - mint a gyerek a bábszínházban: győzzön a jobb. Hogy milyen döntés, tök mindegy. Politikai vagy gazdasági. Ha ők nyertek volna, az is politikai lett volna. Nem érdekel. Az sem érdekel, hogy jót tesz egy kis vérfrissítés Balázs és Bocskor után. Megvan a 2-4 preferált adóm, egyik nagynak sem vagyok benne a célcsoporjában). Van egy helyzet amihez alkalmazkodni kell, amit tudni kell kezelni. Ők is tudták (mármint a rádiók), hogy nem örökre övék a két frekvencia. Nyílván. A kétségbeesés műbalhé.

A legnagyobb érték - szerintem - az alkalmazkodás. Mindkét rádió túl fogja élni a november 18-át, mert a karvalytőke nem kóristalány, aki a pityeregve odébsunnyog, ha valami sérelem éri. Érdekes, kreatív feladat. Ebből kell kihozni a legtöbbet. Hajrá Sláger! Hajrá Danubius!